Oldal kiválasztása

Március 15-én reggelre már jó előre megváltottuk a repjegyünket a Wizzair Budapest-Moszkva járatára. Általában néhány napra szoktam menni Oroszországba, belefér néhány moszkvai megbeszélés és repülés Szaranszkba és akár Ufába is, de ezúttal két hetes utat terveztem, ezért március 28-ára szólt a visszajegyem az Aeroflotra esti járatára. Az utazásom előtti napon Oroszország bejelentette, hogy a koronavírus elleni intézkedések részeként március 16-ától nem repülhet Oroszországba más légitársaság, csak az Aeroflot, a külföldieket Oroszország a Sheremetyevo F terminálján keresztül szolgálja ki. (Ez a legrégebbi terminál -meg is látszik – a régi időkben ez volt a “Sheremetyevo 2”, Moszkva egyetlen nemzetközi reptere. Azóta a Vnukovo és a Domogyedevo is nemzetközi lett, előbbire repül a Wizzair, utóbbi a másdoik legnagyobb orosz légitársaság, az S7 hubja. Aeroflot “otthona” a Sheremetyevo, minden transzfert onnan szolgál ki.)

A bejelentés után kipakoltam a kézipoggyászból és elővettem a bőröndöt. Otthon bejelentettem, hogy akár májusig is kint maradhatok, lélekben felkészültem egy hosszabb karanténra.

“Így legyen ötösöm a lottón”, mondják pestiesen, de inkább “így shortoljam a rubelt”, mondja egy igazi üzletember:)

Március 16-án Oroszország bejelentette, hogy COVID19 elleni védekezésként teljes egészében lezárják a határokat a külföldiek elől március 18. és május 1. között. Nem engednek be senkit, csak a kint rekedt oroszokat, a diplomatákat és a teherfuvarozásban részt vevőket. A kint rekedt oroszokat elkezdik “kimenteni”. A március 28-ra megvett jegyemet Aeroflot átbúkolta 22-ére. Külön kérésre áttettem május 1-re. Addig nem repül gép: se ki, se be. A velem kijött kollegát feltettem a pesti járatra, március 22. óta nincs gép, se levegőn, se szárazföldön nem lehet bejutni, sem kimeni. Engem személyesen hív a kazanyi konzul, mi van velem, miért maradok Oroszországban. Kéri, hogy adjam le mindig hol vagyok. Írásban indoklom meg itt létem okát (röviden: üzlet).

Otthon már bezártak az éttermek (3 óra után), nagy erővel megy a homeoffice, meg a #stayhome kampány, amikor Oroszországban még étteremben vacsorázom, nyitva tartanak a bevásárlóközpontok és mindenki úgy bulizik, mintha nem lenne holnap. Be is vásárlok ruhákból, nem igazán hoztam tavaszi holmikat, készülök a karanténra.

Másnap (március 25-én) VV Putyin be is jelenti, hogy a március 30-tól április 5-ig tartó hét “fizetett szabadság” lesz mindenkinek (tehát a munkaadók kénytelenek tovább fizetni a fizetést, miközben a munkaávllalók nem dolgozhatnak). A több tízmillió egyéni vállalkozóról nem esik szó. Elnök úr teljes karanténba küldi az egész országot. Bezárnak az éttermek, minden áruház (élelmiszer kivételével) és a bevásárlóközpontok. Még szerencse, hogy előre bevásároltam (így shortoljak rubelt…)

Putyin bejelentését követő egy órán belül megvettem a repjegyeket Krasznodarba, az unokatesómékhoz, onnan már csak 250 km Gelendzhik egy szép kis tengerparti kisváros, aminek fő látványossága egy 18 lyukú golfpálya. Akkor még nem tudtam, hogy így tesz több tízezer moszkvai és “elözönlik” a Fekete-tenger parti városokat. Amire március 29-én Krasznodar kraj kormányzója (Moszkva polgármesterét utánozva) teljes-körű karantént vezet be, kijárási tilalommal, több százezer forintos büntetés terhe mellett – akár büntető feljelentéssel egybekötve.

Oroszországban szigor van kérem szépen!