“Egy előre bejelentett karantén krónikája” folytatódik. Ahogy március 14-én már sejtettem, annak aki márciusban beutazott Oroszországba egy héten belül döntenie kellett: vagy hazautazik és 2 hónapig nem utazhat vissza Oroszországba (az országban dolgozó expatoknak ez nem olyan vidám) vagy bent ragad az országban és megvárja az országhatárok megnyitását. Én utóbbit választottam, Gáborhoz és Zoltánhoz hasonlóan.
Mordvinföldön
Szaranszkban végigültem a kötelező 14 napos karantént, nem mentem be az irodába, csak vásárolni mentem ki az utcára (azt se lehetett volna, ezért néha inkább rendeltem a Sparból, főleg amikor a 10 liter Zéró Kólát meg a másik 10 liter kvaszt szereztem be). A város csendes, a parkok, játszóterek kihaltak, csak az utakon volt forgalom, főleg reggel és este. A 15. napon elutaztam vidékre, vittem egy kis céges adományt (maszkok, fertőtlenítőszerek) a helyi hivatalnak, kinéztem a földekre. Annak ellenére, hogy a Moszkvából hazatérő “vendégmunkások” sikeresen hazacipelték a vírust, az utcákon és a hivatalban nem látszik, hogy járvány és karantén lenne. Maszkok nélkül egymás mellett dolgoztak az emberek a hivatalban, az utcákon az ismerősök kézfogással üdvözölték egymást. Ugyan Mordóvia fővárosát tilos elhagyni alapos indok nélkül, de ezt nem ellenőrzik, az utakon nem találkoztam rendőrposztokkal.
Baskírföldön
Szaranszkból Ufába repültem Moszkván át. Gábor segítségét kértem (ezúton is köszi), hogyan lehet Moszkvában közlekedni, a hírek szerint még a taxisok is applikációval ellenőrzik az útvonalengedély meglétét. Az első meglepetés akkor ért, amikor repölőjegyet akartam venni Moszkvába, az Aeroflot probléma nélkül törölte az összes Szaranszk-Moszkva járatot május végéig. Ok, akkor menjünk vonattal. Utaztam már ezzel amodern vonattal, van szuper 2 személyes kupé, Sztrogonoff -bélszín vacsorával, szirnyikis reggelivel, bekészített fogmosókészlettel, MÁVos OÁV-os papuccsal, este felülök a vonatra, reggel odaér ok, legyen. Hát a fenéket, most csak 4 férőhelyes kupét adnak, hát jó mondom, legyen, ki az a hülye, aki vesz helyjegyet egy másik utas mellé, amikor félig üres a vona és teljesen üres kupét is választhat? Persze, hogy az utolsó pillanatban beköltözött mellém egy srác, valamit mormogott köszönés gyanánt, befeküdt a felettem lévő ágyra, bekapcsolta a tv-t és hangosan üvöltette a Nu pogogyit, miközben a telefonját csesztette.
Másnap hajnali hatkor megérkeztem Moszkvába, hívtam egy taxit. Már lélekben készültem a nehezen beszerzett “propuszkkal”, a QR kódos útvonalengedéllyel, amit nagy nehezen sikerült előzőleg online beszereznem (Kazany pu-Sheremtyevo egyszeri utazásra érvényes), beülök a taxiba, erre a taxis: propuszk van? Van. Akkor ok… És ennyi volt számomra a rettegett moszvai szigor. Kizúztunk az üres utakon a reptérre, a szokásos 1,5 óra helyett 35 perc alatt.
A reptér üres, mintha kihipózták volna onnan az embereket. A járatok két-harmadát törölték. A bisznisz lanzsban a szokásos többszáz ember helyett alig öten lézengtünk. A svédasztalt úgy oldotta meg a cég, hogy “elvitelre” adták az ételt műanyag dobozokban (a szokásos önkiszolgálás helyett), amit nagyon messze (a szomszéd asztalhoz) el is vittem:) Annyi előnye volt a helyzetnek, hogy nem kellett verekedni az ingyen masszázsfotelért.
A gépen 1,5 órát dekkoltam a reptéren, mielőtt felszálltunk volna. Nem nagyon értettem, mi történt mert már a kifutópálya felé gurultunk, amikor visszafordították a gépet, visszagurultunk a terminálra. A pilóta többször elnézést kért a késésért, egy idő után már nem figyeltem, mert zenét hallgattam. Meg már nagyon vártam, hogy lehessen használni a WC-t:)
Később olvastam csak a híreket, azzal fenyegetőztek ismeretlenek, hogy bombát rejtettek el a gépen és Bitcoint követeltek. A hírek szerint a gépet alaposan átvizsgálták, és probléma nélkül leszálltunk Ufában. (Lám tényleg.)
Ufában másként fogadtak, mint Szaranszkban. Már a repülőn ki kellett tölteni egy űrlapot, hogy jártam-e külföldön és hol szándékozom karantéban tölteni a következő 14 napot (ez már a harmadik önkéntes börtönöm: így jár, aki föl-alá röpköd Oroszországban), majd a terminálban hosszan sorban álltunk (zéró disztancia persze), mivel mindenkivel kitöltettek egy másik űrlapot, amiben önként vállaltuk, hogy tesztnek vetjük alá magunkat, így a járvány kitörése óta először DNS-, akarom mondani nyál- és orrváladék mintát vettek tőlem.
Propuszkkal nem készültem Ufában, bár itt is hasonló rendszert vezettek be, mint Moszkvában: magán személyautókat a doroga02.ru-n kell regisztrálni és útvonalengedélyt kérni (hetente kétszer mehet ki a halandó átlagember a dácsájára krumplit kapálni. Meglepetésemre nyoma sem volt az előre beharangozott és az összes közösségi hálón ezerrel reklámozott szigornak: az utakon autótömeg, kb egy átlagos (nem csúcsidős) pesti forgalomnak megfelelő forgalom.
A városban minden étterem, kávézó zárva ill. csak elvitelre működik, de azért én voltam olyan étkezdében, ahová nyugodtan be tudtam ülni enni, telefonálni. A bevásárlóközpontok és az élelmiszerboltokon kívül minden üzlet, szépségszalon és legnagyobb bánatomra a fodrászatok is zárva.
De ez csak a látszat, mert ugyanakkor ez a milliós iparváros -Moszkvával ellentétben – változatlanul dübörög tovább (the city never sleeps): a “Fehér Ház” parkolója tele, az ipari üzemek, a mezőgazdasági cégek működnek, márpedig ez többszázezer fő munkába járását jelenti, ennek megfelelően reggel-este dugók vannak a főbb bevezető utakon. Továbbá nincsenek ellenőrzési pontok felállítva úgy, mint Krasznodarban, ahol a város összes bevezető útját hermetikusan lezárták és géppisztolyos gárdisták vigyáztak arra, hogy nehogy átszökjön egy ellenséges vírus az ellenőrző ponton. Emiatt a fél város a vidék felé vette az irányt, épp ahogy Budapest is kiürül egy négynapos hosszú hétvégén, fél Ufa is vidéken tölti a hagyományos “májusi ünnepeket”. A május 1. és 11. közötti időszakot az itteniek nagyon várják, hiszen egy közel fél éves akár -30 fokos, sötét, nyomasztó téli időszak után hirtelen beköszönt a tavasz és ezt már mindenki a természet lágy ölén, saslik és sok sör, vodka mellett szeretné eltölteni.
Irány haza?
Közben a kazanyi konzulátus folyamatosan tartja velem a kapcsolatot, legutóbb egy május 14-i Moszkva-Frankfurt járatról küldtek értesítést. Nézem a Lufthansa applikációt, nyoma sincs a járatnak. Úgy látszik titkos “kimentő” járat csak a kivételezetteknek:) Csak telefonon vagy emailen lehet foglalni, egészen pontosan wait listre kerülni. Aztán majd két nappal az indulás előtt megtudom, hogy tudok-e jegyet venni a gépre és mennyiért. De Frankfurtból sem egyszerű a továbbjutás: a gépből ki sem engednek, ha nincs vonat vagy repülőjegy egészen Budapestig. Továbbrepülés esetén a tranzitvárót tilos elhagyni, vonattal alig 3 átszállás és 15 óra az út Pestig. Már két hónapja nem láttam a szeretteimet, gyerekeimet, ideje lenne hazatérni. A visszaúttal már valószínűleg nem lesz probléma, mint mezőgadasági vendégmunás, különleges beutazási státusszal rendelkezem, csak járat legyen, ami visszahoz. De addig még haza kellene jutni. Vár a család és a golfpályák.
