Negatív olajár a piacokon, ezentúl ingyen tankolhatunk? Nem, a háttérben az USA-orosz palaolajháború áll, a COVID19 okozta átmeneti keresletcsökkentés találkozott a kínálat mesterséges szintentartása mellett.
Valóban történelmi pillanat, hogy az amerikai olajért nemhogy nem kell fizetni, de te kapsz pénzt, ha hajlandó vagy venni, mintahogy az egész COVID19- válság is, ez is belekerül a történelemkönyvekbe.
Brent vs WTI
Mindazonáltal ez nem a Brent, amit eredetileg a Londoni Tőzsdén, 2005 óta a nemzetközi ICE-n jegyeznek, (így a NYi árutőzsdén, a NYMEX-en is megtalálható) egy olyan könnyű nyersolajfajta, ami alapján az oroszok kalkulálnak és mi itt K-EU-ban is ezen az elszámoló áron vesszük az olajat), hanem a WTI. A West Texas Intermediate a másik nyersolajfajta, amelyet referenciaként használnak az olajkereskedelemben. A neve utal a származási helyére, valamint a fajtájára (átmeneti bázisú). A New York-i árupiac (NYMEX) egyik alapterméke.
Ráadásul ez a májusi határidős jegyzés, amit (mint minden hatáidős terméket) tízszeres tőkeáttétellel vesznek a spekulánsok. Csak annyi történt, hogy az amerikai tárolók tele vannak (a fő elszámoló hub Cushing, Oklahoma) és holnap jön el a napja annak, hogy döntenie kell a határidős pozícióval rendelkező befektetőknek, hogy átveszik-e az olajat vagy inkább megszabadulnak a pozitól. A legtöbb befektető az árupiacon nem piszkolja magát össze az olajjal, búzával, arannyal, csak “fogadásokat köt”. Most azonban átvenni a fizikai olajat akkor sem tudja, ha mégis hajlandó lenne rá, mert nem tudja hova betárolni szóval inkább fizet, csak vigyed és gyorsan átköt a júniusi vagy későbbi pozira.
A “Brent Crude” az más tészta, azt a kínálaton keresztül az OPEC+ szabályozza, ahol a kártyákat az oroszok és a szaúdiak keverik. Nemrég még azon nevettem, hogy miért épp a vírusválság kitörésekor kellett nekik összeveszni és lenyomni az árakat (nem “sikerült” megegyezni a kínálat csökkentéséről, épp amikor kezdett beesni a kereslet is) és éppen elég rosszul néztek ki a hírek: leállt a légiközlekedés, korlátozták a személyautó-forgalmat erre az OPEC+ meg épp “veszekszik”. Azóta bejelentette az OPEC+, hogy csökkenti a termelést, nagy nehezen “megegyeztek” a felek, még USA is csatlakozott hozzájuk.
Palaolaj-háború: mi a stratégia?
Utólag persze mindig okos az ember. A negatív WTI árakat elnézve egyértelmű, hogy nem volt semmi “veszekedés”. A szereplőknek nem volt nehéz előrelátni a kereslet drasztikus csökkenését és ezt használták ki az oroszok, hogy kiszorítsák az amerikai palaolaj termelőket a piacról. Nem találtam megfelelő becslést, hogy mennyi lehet az amerikai palaolaj-termelők átlagos önköltsége, de abból kindulva, hogy Exxon szerint 35 USD mellett még nekik kétszámjegyű a profitjuk rajta, valahol 25-35 USD körül lehet a kitermelési költség. Tehát tartósan 25 USD alatti ár mellett több amerikai cég is le fogja állítani a kitermelését és ami még fontosabb a beruházásait (a kisebb kitermelők csődöt jelentenek), ami a jövőre (COVID19 után) nézve 40 USD feletti olajárakat hozhat a Brent piacán. No nem mintha az orosz kitermelők olcsóbban termelnének, csakhogy többségben állami kézben vannak és szarnak a rövid távú olajárakra. Nem tőzsdei befektetők a tulajdonosok, nem negyedéves jelentéseken múlik a menedzsment sorsa, hanem a Kreml hosszú távú gazdasági és poltikai számításain, amibe egy évnyi néhány milliárd dolláros veszteség belefér. Márpedig az orosz államnak vannak tartalékai a magas olajárakkal megáldott “7 bő esztendő” alatt az állam 130 milliárd USD tőkéjű alapot hozzott létre az olaj/gáz bevételekből, továbbá az orosz költségvetési politika Putyin alatt amikor csak lehetett restriktív volt, így az orosz állami adósság GDP arányos mértéke még a 2020-as gazdasági világválság dacára sem fog 20% felé menni.
Az oroszok számára több okból is fontos, hogy az olaj ára 40 USD felett maradjon. Először is az orosz gazdaság rendkívül függ az energiahordozók kitermelésétől és értékesítésétől. Nemcsak a GDP jelentős részét adja ez az ágazat, de USD elszámolású, tehát az ország kereskedelmi mérlege mellett a fizetési mérlegét és magát a rubelt is ez tartja egyensúlyban ill erősíti. A gazdaság jelentős hányadát adja az olajipar: magáncégek, állami cégek, az ipart kiszolgáló cégek, azok alkalmazottaik, családtagjaik, stb stb. összességében milliók megélhetése, jóléte függ közvetlenül vagy közvetve az olajbevételektől. Az olajbevételekre kivetett adók adták a tavalyi állami költségvetés jelentős hányadát, de ez csak 45 USD felett igaz, azalatt megfordul a matek és a költségvetés veszít az olajáron.
Orosz érdekek
Érdekesség, hogy az orosz “hazai” olajkitermelés előnye a belföldi üzemanyag piacon nem jelenik meg, mert a nyersolajkitermelők a belföldi piacon is a Brent alapján számolnak el és nem a termelési költségeikből, hanem a világpiaci -Brent – árból (ami számukra exportár) képezik az árat, ezért az orosz állam szubvencionálja (!) a belföldi termelőket annak érdekében, hogy azok ne diktáljanak magas(abb) árat. A szubvenció 45 USD alatt megfordul, ott már a kitermelők kell, hogy visszafizessenek az államnak, kompenzálva az állam veszteségeit.
A legfontosabb mégsem a gazdasági érdek, hanem a politikai. Az Orosz Birodalom katonai ereje csak elrettentő jellegű, a hibrid háborúban a birodalom geopolitikai érdekeit sokszor épp az olajon és a gázon keresztül gyakorolja az orosz kormány.
Jegyezzük meg a dátumot: 2020. április 20-án New Yorki idő szerint 15.45-kor a WTI májusi lejárata mínusz (!) 40 USD-n fogott padlót, majd végül -3 USD-n zárt. Szép új világ.
